Ittas munkavállaló

A munkaadó egyik legelemibb elvárása a munkavállalóval szemben, hogy biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban jelenjen meg munkahelyén. Az alkalmas állapot rendszeres ellenőrzése nemcsak joga, hanem egyik legfontosabb kötelezettsége is a munkáltatónak, amit a Munka Törvénykönyvén kívül a munkavédelemről szóló jogszabály is előír a foglalkoztató számára.

Munkahelyi szesztilalom

A munkavállaló munkaidejében teljes alkoholtilalom alá esik. A tilalom nemcsak azokra a munkavállalókra vonatkozik, akik munkaköri beosztásuk alapján kizárólag "józan" állapotban tudnak és kötelesek munkát végezni (például gépjármű vezetésére kötelesek vagy jogosultak), hanem kiterjed valamennyi foglalkoztatottra.

Az ittasság ellenőrzése

A munkáltató alkoholszondával vagy vérvizsgálatra való kötelezéssel ellenőrizheti a munkavállaló ittas állapotát. Ha a munkaadó például alkoholszonda alkalmazásával kívánja munkavállalóját ellenőrizni, de az ellenőrizni kívánt személy az abban való közreműködést megtagadja, már ezzel vétkesen megszegi a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét.
Kollektív szerződés előírhatja, hogy az ilyen magatartás önmagában megalapozhatja a hátrányos jogkövetkezmények alkalmazását, akár a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszünését is. A vizsgálat elvégzésében való közreműködést kellő alap nélkül megtagadó munkavállalót ilyen rendelkezés hiányában a további munkavégzéstől el lehet tiltani, és részére az eltiltás idejére nem jár munkabér.

Jegyzőkönyv

Ha az elvégzett ellenőrzés alapján a kötelezettségszegés megállapítható, a vizsgálat eredményét írásban, például a felvett jegyzőkönyv útján kell közölni a munkavállalóval, olyan tájékoztatás mellett, amelyben a munkáltató felhívja a munkavállalót, hogy a szondás vizsgálat eredményének el nem fogadása esetén orvosi alkoholvizsgálatnak van helye.
Ha a szondás vizsgálatot követően a munkavállaló a szabályosan felvett jegyzőkönyvben beismeri a kötelezettségszegés megállapítására alkalmas állapotát, a további eljárás mellőzésével lehetőség nyílik a dolgozóval szembeni intézkedésre.
Természetesen a munkaadó nem élhet vissza a helyzettel, azaz ellenőrzési jogát rendeltetésével össze nem férő célból nem gyakorolhatja. Ha a munkáltató (például személyes bosszúból) hosszabb időn át, esetleg naponta többször is alaptalanul ismétli meg a szondáztatást, akkor a munkavállaló joggal tagadja meg az ellenőrzésében való közreműködést, így hátrányos jogkövetkezmények vele szemben nem alkalmazhatók.

Posztalkoholos állapot

Az alkoholfogyasztás tiltása egyébként nemcsak a munkaidő alatti italozás tilalmára vonatkozik, hanem azt is jelenti, hogy a munkavállalónak alkoholos befolyástól mentes állapotban kell megjelennie munkahelyén. Így tehát az előző napi alkoholfogyasztásból adódó posztalkoholos állapot a legsúlyosabb fegyelmi büntetést is megalapozhatja.
A hazai bírósági gyakorlat egyébként is egységes abban a körben, hogy a munkahelyen ittas állapotban való megjelenés vagy a munkaidőben történő alkoholfogyasztás olyan vétkes magatartás, amellyel a rendkívüli felmondás arányban áll, különösen olyan munkavállalók esetében, akik például járművezetőként vesznek részt a közúti forgalomban vagy munkagépet vezetnek.
Egy konkrét esetben például a munkaadó alkoholszondás vizsgálatot rendelt el délelott 11 órakor a nehézgépkezelő foglalkoztatottal szemben. Az alkoholszonda 0,2 ezrelék véralkohol-koncentrációt mutatott ki. A munkavállaló tagadta, hogy aznap alkoholt fogyasztott volna, viszont azt elismerte, hogy előző este kb. három liter bort ivott. A munkáltató elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta az érintettet. A Legfelsőbb Bíróság ebben az esetben arra az álláspontra helyezkedett, hogy önmagában az alkoholszondás vizsgálat eredménye, tekintettel az elenyésző véralkohol-koncentráció értékére, a munkavállaló elismerése ellenére sem elegendő a megalapozott döntés meghozatalához. Az elbocsátás jogszeruségét vitató bírósági eljárásban ugyanis tisztázni kell, hogy -a példabeli esetben -a hatórai munkakezdéskor milyen mérvű alkoholos befolyásoltság alatt állt a munkavállaló. Ebben a kérdésben pedig orvosszakértő kirendelésére van szükség, aki az elfogyasztott ital mennyiségéből, a szondáztatás eredményéből, illetve az egyéb adatokból következtetni tud a munkakezdéskor fennálló állapotra. Ha a munkakezdéskor is fennáll -a valószínűsíthető, viszont orvosi szakvélemény nélkül nem bizonyított -alkoholos befolyásoltság állapota, akkor az elbocsátás jogszerű.

Az ittas járművezetés

"Aki szeszes italtól befolyásolt állapotban vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt vasúti vagy légi járművet, valamint gépi meghajtású vízi járművet vagy úszó munkagépet, avagy közúton gépi meghajtású járművet vezet, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést, öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált, öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.

Aki szeszes italtól befolyásolt állapotban vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt nem gépi meghajtású vízi jármű vagy úszó munkagép avagy közúton nem gépi meghajtású jármű vezetésével a fent meghatározott következményt (súlyos testi sértés, maradandó fogyatékosság, súlyos egészségromlás, tömegszerencsétlenség, halál, halálos tömegszerencsétlenség) idézi elő, az ott tett megkülönböztetés szerint büntetendő."

Az alkoholfogyasztás a központi idegrendszer működésében tudatzavart okoz. Az alkoholos befolyásoltságot a büntetőjog nem tekinti beszámítási képességet kizáró vagy korlátozó oknak, feltéve, ha a járművezető önhibájából kerül ittas állapotba. A Büntető Törvénykönyvhöz fűzött kommentár szerint az önhibán azt kell érteni, hogy az elkövető tudja, hogy alkoholt fogyasztott, és ismeri ennek az emberi szervezetre gyakorolt hatását is.

Az ittas járművezetés bűncselekménye már a szeszes italtól befolyásolt állapotban történő járművezetéssel megvalósul. Az alkoholos befolyásoltság fennállása akkor állapítható meg, ha a véralkohol-koncentráció foka és klinikai tünetek alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a járművezető a szeszes ital fogyasztása miatt nem képes a biztonságos vezetésre. Az alkohol ugyanis feloldja a morális, etikai gátlásokat, növeli a reakcióidőt.

Az alkoholos befolyásoltság meglétének vizsgálatakor a véralkohol-vizsgálat eredménye az irányadó, de emellett a klinikai tüneteket, az orvos szakértői véleményt is figyelembe veszik. Ezek együttes értékelése vezethet arra a következtetésre, hogy az elkövető szeszes ital fogyasztása következtében a vezetői képességére hátrányosan, károsan ható állapotban volt-e, vagy sem. A joggyakorlat - az orvostudomány megállapításaira támaszkodva - bizonyos mértékű véralkohol-koncentráció felett további bizonyítékok vizsgálata nélkül is egyértelműnek tekinti, hogy a járművezető állapota káros hatást gyakorol a vezetési képességre. Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 13. számú módszertani levele szerint az alkoholos befolyásoltság kérdésében adandó szakvéleményhez a klinikai tünetek rögzítése mellett meg kell határozni a vizsgált személy véralkoholszintjét is. A módszertani levél a következő alkoholértékeket rögzíti:

Az értékek gramm/literben értendők!

0,20 alatt negatív,(csak abban az esetben ha azt állítja hogy nem ivott, ha elismeri ezen érték alatt is megbüntetik!))
0,21-0,50 között: ivott, de alkoholosan nem befolyásolt,
0,51-0,80 között: igen enyhe,
0,81-1,50 között: enyhe,
1,51-2,50 között: közepes,
2,51-3,50 között: súlyos,
3,51 felett igen súlyos fokú az alkoholos befolyásoltság, heveny alkoholmérgezés fennállása sem zárható ki.
Tekintettel arra, hogy a vérvétel a bűncselekmény elkövetése után történik, a visszaszámolás módszerének alkalmazásával kapható meg a valós eredmény. A visszaszámolást csak akkor lehet azonban alkalmazni, ha a laboratóriumi vizsgálattal kimutatott véralkohol-koncentráció legalább 0,30.

A módszertani levél szabályozza a kilégzett levegőből történő alkoholmeghatározást is. A levegő alkoholszintjének meghatározása során - a viszonylag nagy hibalehetőség miatt - mindenkinek biztosítani kell azt a jogot, hogy véralkohol-vizsgálatot kérjen. Az országos rendőrfőkapitány 35/1995 számú intézkedésével országosan bevezette a SERES ETHYLOMETER 670-TH típusú, az OMH által hitelesített alkoholkoncentráció-mérő berendezést és a LION Alcometer SD-400 típusú alkoholtesztet. A rendőrnek az elkövető magatartása, az ittasság külső jellemzői (bizonytalan vezetés vagy járás, akadozó beszéd, alkoholos lehelet stb.) és a hagyományos alkoholszonda vagy az elektromos alkoholteszt (LION) jelzése alapján kell döntenie a SERES készülékkel történő vizsgálatról. A SERES készülékkel végzendő vizsgálat előtt az érintett személytől írásbeli nyilatkozatot kell beszerezni az esetleges tüdőbetegségéről, gyógyszer- vagy kábító hatású szer szedéséről. Ha a SERES készülék a nyilatkozat alapján nem alkalmazható, vérvizsgálatot kell elvégezni.

Amennyiben a LION készülék 0,1-0,5 milligramm/liter közötti eredményt mutat, és az elkövető írásos elismerő nyilatkozatot tesz, nincs szükség a további vizsgálatra, a járművezető ellen szabálysértési feljelentést kell tenni. A 0,1 milligramm/liter alatti mérési eredmény orvos szakértői szempontból nem értékelhető. Ha az eredmény a 0,5 milligramm/liter vagy afeletti, a járművezetőt - a kilégzett levegőből történő vizsgálat céljából - a legközelebbi, SERES készülékkel rendelkező rendőrségen elő kell állítani. Amennyiben a SERES készülék nagy távolságra található, vagy a mérés 30 percen belül nem történik meg, vérvétellel kell alkoholvizsgálatot végezni. A SERES készülékkel végzett vizsgálati eredmény egy példányát át kell adni a járművezetőnek, az átvétel tényét rögzíteni kell a jegyzőkönyvben, s alá kell íratni a vezetővel.

Kötelező a vizsgálatot vérvétellel (vizeletvétellel) végezni, ha a járművezető

megtagadja az alkoholszondás ellenőrzést,
a nyilatkozat vagy a jegyzőkönyv aláírását,
véralkohol-vizsgálatot kér,
8 napon túli sérüléssel vagy annál súlyosabb kimenetellel járó közlekedési balesetet okozott,
az alkoholszonda megfújására alkalmatlan állapotban van,
szervezetében más, az ítélő- vagy cselekvőképesség hátrányosan befolyásoló szer (pl. gyógyszer, kábítószer) jelenléte valószínűsíthető.
Az országos rendőrfőkapitány 35/1995 ORFK intézkedésének módosítása kétszeri mintavételt ír elő. A kétszeri mintavétel kizárja a közvetlen ellenőrzés előtti alkoholfogyasztásra történő hivatkozást (szájalkohol meglétét, illetőleg hiányát igazolja a mérés). A SERES készülék kétszeri értékmeghatározása, valamint az alkoholos vizsgálatról készült jegyzőkönyv csak együttesen értékelhető.

Az 1999. évi LXXXVII. törvény módosította a Btk. érintett rendelkezését, és a szeszes italtól befolyásolt állapottal azonos módon bünteti a vezetői képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt történő járművezetést (bódult állapotban történő járművezetés). Ilyen szernek tekinhetők a kábítószer és a pszichotróp anyagok. (A kábítószerek felsorolását 1/1968. (V. 12.) BM-EüM együttes rendelet mellékletei, a pszichotróp anyagok jegyzékét az 1979. évi 25. törvényerejű rendelet melléklete tartalmazza.) A vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatti járművezetés csak az eset összes körülményeinek, az elsődleges orvosi vizsgálat, a tájékozódó és megerősítő toxikológiai és esetleges alkoholos vizsgálatok adatai alapján állapítható meg.